Történetek

Szerelmi varázslat a gyakorlatban

Egyik reggelen egy vevő jött Juanhoz (a voodoo paphoz) és elmesélte neki, hogy beleszeretett egy modellbe, akit fényképezett. Az ügyfél továbbá közölte, hogy az említett modell egyáltalán nem mutat érdeklődést iránta, ő mégis feltétlenül birtokolni akarta a nőt. Juan megkérdezte, vajon ismeri-e a nő teljes nevét, mivel a vevő igennel válaszolt és elmagyarázta, hogy a pénz ebben az esetben egyáltalán nem számít. Kész volt ebbe bármekkora összeget befektetni.
Juan megbízta a vevőt, hogy pénteken jöjjön el hozzá, a modell egy szál hajával és egy rózsa levelével, amit korábban ajándéknak szánt. Péntek reggel eljött a vevő, láthatóan izgatottan, a megkövetelt hajszállal a zsebében, amit azonnal átnyújtott Juannak. Leültek egy kerek asztalhoz, amin egy forrásvizes csésze volt található. Mindketten megmosták vele a kezüket az előttük levő rituáléhoz való megtisztulás miatt, és a vevő átnyújtotta Juannak a kívánt rózsát is.
Juan megkérte a vevőt (egyébként egy német volt), hogy zuhanyozzon le, majd elvezette a fürdőbe. Időközben elővett egy üveg mézet, melyet félig kiürített és az asztal közepére tette. Előtte feküdt egy cetli és egy íróeszköz, melyet Juan helyezett oda. A vevőnek most a modell nevét vízszintesen egymás után háromszor egymás alá kellett írnia, efelett még háromszor a nevét merőlegesen és egymás mellé is. Mikor ezt megtette, Juan a vevőjétől azt kérte, hogy távolítsa el a rózsa szirmait és a hajjal együtt helyezze a mézesüvegbe. Némi furcsálló pillantással a vevő engedelmeskedett és megtette azt, amivel megbízták. Mikor a rózsaszirom és a haj a mézesüvegben volt, Juan összegyűrte a teleírt cetlit és azt is az üvegbe tette. Ezután odaadta az üveget a vevőnek, felszólítva, hogy menjen a fürdőbe és vizeljen az üvegbe. Juan az üveget egy beleillő dugóval lezárta és lepecsételte egy kevéske mézgával, ezután elmondta a vevőjének, hogy ezzel három nap múlva a fizetséggel együtt vissza kell jönnie, mert ezzel addigra
beáll a kívánt siker. A vevő biztosította, hogy vissza fog jönni, majd elment. Három nap múlva tényleg visszajött, széles mosoly ült az arcán, a dolog tényleg működött. Ahogy azt Juan mondta, a modell önként magához ragadta, fülébe súgott és megcsókolta. Mégis, mikor fizetnie kellett volna, a vevő az eredményt rá akarta fogni a véletlenre. Juan mégis nagyon higgadt maradt, mert két lehetőséget is látott, melyről a vevőnek sejtelme sem volt.
Mikor a vevő újra távozott és Juan egyedül maradt, a vevő nevét leírta egy darab szűz papírra és összerakta néhány fűvel egy fortyogó vizű fazékba. Mint ahogy azt később nekem elmondta, ez a varázslat "forróvá" tette a vevő pénztárcáját úgy, hogy azzal fizetni jöjjön. A vevő pár nap múlva tényleg visszajött és tényleg fizetett, minden esetre mégsem a kialkudott árat. Mivel Juan nem volt bokor, és nem akart ilyen eszközökkel dolgozni, nem átkozta meg a vevőt, nem kevert ki neki mérget és nem vezetett le semmilyen rosszindulatú mágiát ellene. Lényegében kinyitotta az üveget és az egész tartalmát kirázta egy közelfekvő folyóvízbe, és ezzel egész egyszerűen feloldotta a mágiát.
Ami továbbiakban a vevőt illeti, a dolog a földig lesújtotta, mert a modell időközben egyáltalán nem akarta már őt, sőt betegesen veszekedőssé vált. A vevő Juan további segítségét kérte, már fizetni is kész volt érte. Juan barátságosan, de határozottan visszautasította egy további munka végrehajtását és adott a vevőnek egy címet, egy teljesen elhagyatott ház volt, melyben egy rettegett bokor el fogja végezni a munkáját...

Rituális figyelmeztetések a voodooban

Sok esetben figyelmeztetnek egy voodoo áldozatot, mielőtt erős mágikus támadásba kezdenének. Ez a figyelmeztetés különböző jelekből vagy tárgyakból állhat, pl. egy kakaskarom az ágyban, egy ajtóra szögezett tyúk, egy autó alá rajzolt veve, egy koporsómodell az ajtó előtt, és így tovább. Most vegyük egy riporter esetét, aki az orrát egy olyan dologba ütötte, amihez semmi köze sem volt, egy polgármester gonosz mesterkedését fedezte fel. A polgármester rájött erre és gyanította, hogy nagy nehézség rejtőzhet mögötte. Elment egy bokorhoz, ecsetelte neki a problémáját, hogy le akarja rázni a kellemetlen riportert.

A bokor beleegyezett, de rengeteg pénzt kívánt érte, amit csak feladata teljesítése után fogadott volna el. Kikevert egy bizonyos port, végrehajtott egy bizonyos rituálét és a riporter megmagyarázhatatlan módon meghalt. Megörvendett a polgármester és azt gondolta: "Miért kellene kifizetnem a varázslónak, ha volt olyan ostoba, hogy fizetség nélkül már el is végezte a feladatát?"
Rövid idő múlva a bokor elment a polgármesterhez és a fizetségét követelte, a polgármester azonnal eltávolítatta az irodai helységből. Sok héttel később, mikor már majdnem mindent elfelejtett, a polgármester egy véres tyúkkarmot talált a párnáján, de ezt csak egy rossz viccnek tulajdonította. Néhány nappal később egy ajtajára szegezett fekete tyúkot fedezett fel, alatta egy kis vevével. Értesítette a rendőrséget és ecsetelte a gyanúját, de a bokrot mintha csak a föld nyelte volna el. A dolgot durva garázdaságként kezelték, és mint oly sok mást, az ő ügyeit is csak az irattárba tették. Ismét eltelt néhány hét, mikor a polgármester az autója alatt egy vevét és egy töviságat talált.
A polgármester már azon a napon autóvezetés közben szívleállás miatt meghalt. A halotti bizonyítványban az állt, hogy az ittas vezetés miatt következett be. További vizsgálatok nélkül a polgármestert mindjárt másnap el is temették. Közben, azon az éjszakán eljött a bokor kiásni a koporsót a földből, hogy aztán egy nagy vevét szórjon a sírhely köré. A sír körül számtalan gyertyát állított fel, ami egészében még hátborzongatóbbá tette a pillanatot. A bokor teljesen feketébe öltözött, és az arcát fehér színnel halálfej formájúra sminkelte. Elmormolta a titkos formulát, felnyitotta a koporsót és a holttestre szórt valamennyit a porból. Többször körbejárta a koporsót, miközben egy monoton dúdolásra zendített, míg el nem kezdte eloltani a gyertyákat, a koporsófedelet lezárni és az eszközeit összegyűjteni.

Sietősen elhagyta a temetőt és eltűnt az éjszaka sötétjében. Mikor az oltártermébe ért, felnyitott egy kis nyílást, ami egy pincébe vezetett, lement a lépcsőn és egy oros állványhoz lépett, ahonnan egy üveget vett elő. A bokor belenyúlt a zsebébe, egy zsebkendőt húzott elő, amit már jóval korábban elvett a polgármestertől és az üvegbe gyömöszölte. Egy vágással megölt egy fekete kakast, amit a voodoo fekete Baronjának szentelt, és a még meleg vért a zsebkendős üvegbe csorgatta. Fogta a mutatóját, az üveg felé vezette és kérte a Baront, tisztelettől elfúló hangon, vezesse a halott lelkét az üvegbe.
Eltelt némi idő, mikor széles vigyorral, a mutatót félretette és az üveget lezárta. Hosszú várakozás után megkapta a fizetségét, még ha nem is készpénzben, de a polgármester lelkét rabul tudta ejteni, ami már nagy elégtétel volt számára. Lassan és elégedetten lépdelt felfelé a lépcsőn, lezárta a nyílást, lefeküdt aludni és másnap reggel várta az új vevőt.
Ennek a példának a bemutatása arra szolgált, hogy egy voodoo figyelmeztetést mindenképpen komolyan kell venni és egy bokorral szembeni tartozásunkat ki kell fizetnünk. Ha éppen egy fekete voodoo pap tanácsát akarjuk kérni, akkor tökéletesen tisztában kell lennünk a lehetséges következményekkel. Senki sem veszi szívesen, ha becsapják, különösen egy bokor nem.

(Forrás: Papa Shanga: A voodoo-mágia gyakorlata)